hogy hogyan függ össze a kutyabaj a macskajajjal? mindjárt megtudjátok! először is rá kellett jönnöm, hogy itt sem fenékig tejfel az élet. a kutyák öt nap közös együttlét után kezdtek az agyamra menni. minek kell mindig a lábam alatt ugrálni, kiszakitani a futó nadrágom és az orrom alá büdösiteni meg mindenféle szembetegséget produkálni, ami gusztustalan trutymóval jár. persze ezek természetes dolgok, hisz ők csak állatok és rám vannak utalva, de nekem még sosem volt kutyám, igy most azt érzem, hogy csak abból áll a napom, hogy kiszolgálom az igényeiket. amúgy is kezdtem befordulni. először azt éreztem, hogy megkörnyékez a magány, majd az unalom. itt vagyok a napfényes beach-en (ejtsd: bics. jelentése: homokos tengerpart), a pálmasor alatt futok a naplementében, a napfelkeltében meg görkorizom és a luxus yacht-okat bámulom, de napi 2-3-szor már uncsi. nem ismerek itt senkit és itt nem olyan automatikus a baráttermtés, mint Indiában. azt hittem azért járok nyelvsuliba, hogy majd ott összeverődik egy csapat, de igy, hogy az osztálytársaim már az utánam jövő generációba taroznak, ezt is bebuktam. és még arra sem veszem a fáradtságot, hogy az Udaipurban beszerzett barcai haverral felvegyem a kapcsolatot. és miért nem tudok minden nap étteremben kajálni, tapast meg friss croissant reggelire, mint Indiában. (mert mindennek az árra a 100szorosa) na és akkor mindennek a tetejébe jött, hogy Tatoskának oltári trutymós lett a szeme és már az oszlopnak is nekiment arccal a parti sétányon. megjött a fertőzés. de mit kellene ilyenkor tenni? Polja mondjuk megadta az instrukciót vész esetére, de máris vész lenne? befuccsoltam, mint kutyaszitter. szegény Tatoska. lehet, hogy ezért borult ki az előző kutyaszitter, a Natasa? érzékenyek ezek az ir fajta kutyák, különösen itt délvidéken. nem szokták a mediterrán klimát. hiába tisztogattam, másnapra újra előjött. na ekkor esett meg, hogy az esti sétán összeakadtam egy angolul jól beszélő lánnyal, akinek szintén ilyen fajta kutyája volt és akkor meglátta Tatos szemét. na hát neki sem kellett több. elkezdte, hogy azonnal vigyem orvoshoz (30 euro per vizit), menjek az ügyeletre, a fertőzés átterjed a gyomrára és perceken belül akár meg is halhat. a kutya szenved, de gondoljak magamra, én vagyok a felelős, a gazda ki fog nyirni, ez nagyon veszélyes. jesszus. most mi lesz? már elképzeltem magamat, ahogy Polja rámküldi az ukrán maffiát, én pedig valahol Hong Kong mellékutcáin kényszerülök bujdokolni és orosz rulettet játszom, hogy biztositsam a megélhetésemet. és akkor az ember ne legyen depressziós. a sztori vége amúgy az lett, hogy ma elmentem a patikába és megvettem a szokásos antibiotikum cseppeket és már az első beavatkozás után hatott a szer. megmenekültünk! Tatoska meg én is. huh. maradhatok Európában. már ha a hátralevő négy hétben sikerül még életben tartanom a jószágokat.
na ezt figyuzzátok. itt ülök a homokban a beach-en jobbra tenger, balra pálmasor, és itt irok. haha. ez már menőség, nem? de az igazi menőség az volt, hogy ma délelőtt úgy döntöttem nem szégyenlősködöm és fényes nappal kimerészkedem a parti sétányra görkorival. a teljes part hosszán végig lehet menni görkorival, ami kb 1 óra oda-vissza kényelmes tempóban. ebbe mondjuk beleszámit az a fél óra is amit az egyik patka előtt töltöttem, mérlegelve vajon át tudok-e kelni az úton. sikerült! viszont az egyik lejtőt kevésbé meredeknek itéltem meg, mint ami a szintemet megüti, igy csatakiálltások közepette értem le az aljára. igazából eddig azért próbáltam csak kora reggelre és késő estére korlátozni ezt a tevékenységet, mert akkor valamennyire enyhül a hőség, illetve gyérül a turhatömeg. de ma rájöttem, hogy a nap közepén meg mindenki a homokban liheg, igy igy is szellősebb a sétány. vennem is kellett egy legolcsóbb görkorit a decathlon-ban, mert Poljáé kicsinek bizonyult, az enyémet, amit még Miami Beach-en vettem lopottan egy lepukkant narkóstól 5 dollárért, már elajándékoztam, miután a bem rakparti görkoris verseny közepén ez egyik kerekem elgurult és erre foghattam, hogy utolsónak gurguláztam be a célba. mindeddig volt egy olyan érzésem, hogy akik bikinibe lebarnult testtel görkoriznak holmi tengerparton, azt pusztán sznobságból teszik. pedig Miami Beache-en én kizárólag munkába járás céljából alkalmaztam a járművet (már amikor nem a 86-os Cadillac Seville-emmel mentem – na ezt már tényleg sznobság, nem? de igaz!), itt pedig sporteszköznek használom. egyik nap futás egy csodaszép parkban, másik nap görkori a parti sétányon, közben pedig jóga, a felkelő nap köszöntése a tenger felé fordulva, mintegy tisztelegve a természet erejének és útra bocsátván a nagy felfedezőket, akik hajójukkal éppen kifutnak a nyilt vizre. a kutyuk is egyre kevésbé birják a tempómat és a hőséget, ami ir származásuk és kijevi neveltetésük után nem is csoda. mondjuk általában nem a közeli parkba viszem őket, hanem a kikötőket járjuk be. imádom a kikötőket és itt kutyasétáltatásnyi távolságon belül van vagy öt. nézem a vitorlásokat és a yachtokat és mindig elhatározom, hogy majd jól bevásárolok belőlük, ha nyerek a lottón. akkor majd jöhettek fedélzetsúrolónak. vagy matrózinduló énekesnek. na, szemben velem egy 60 körüli anyaszült meztelen bácsi épp felcsatolja a műlábát és a mankóival eltopog a parti zuhanyhoz. gatyát nem erőltetett azért magára, úgy gondolja biztos, hogy a műláb elegendő öltözet. fura szerzeteket lehet itt látni. a nudizmusról láttam is egy kiirás spanyolul, de nem értettem még.
tegnap este hatalmas informatikai tudásomnak hála felfedeztem, hogy a kölcsön kapott laptomommal tudok wifizni. juhhé! igy nem kell ezentúl 1,5 euro per órás netező helyen ülnöm, elég egy 2 eruos kávét vagy egy 2,5 euros sört elmajszolnom 1-2 óra alatt. na melyik a kedvezőbb? de eközben élvezhettem a kocsmahangulatot és hogy a középkorú turhák az arcomba ömlesztik a cigarettafüstöt. a szomszéd utcában van ez a kis bár, a játszótérrel szemben, ami este fél 12-kor még tele volt hintázó gyermekekkel. szerintem ilyenkor tudnak rendesen játszani, mikor a hőmérő higanyszála 30 alá kúszik.
újabb spanyol felfedezésem, a görögdinnyében nincs mag.
pár szót ejtenék még a bringarendszerről is, amiről épp a repülőn idefele jövet olvastam a Népszabiban. a város sok sok pontján vannak bringalerakatok, amiket csak úgy el lehet venni, hajtani vele, majd a város másik pontján letenni. tök jó. lehet venni rá bérletet, ami elég olcsó. igy enyhül a légszennyezés és a polgárok testmozgását is elősegitik, csökkentve igy a társadalombiztositas kiadásait. mindenki jól jár. és sok a bringaút is, ami kedvez a görkorisoknak is.
szóval mélypont-csúcspont, völgyről le és fel, mint Indiában, ez történt. tegnap reggel úgy keltem, hogy tüzijátékra akarok menni, miért hazudták, hogy otthon nem lesz már nyár, haza akarok menni, nem ismerek itt senkit, unom a tengerpartot, a pálmafákat, a kutyák büdösek, ugrálnak és kiszakitják a futónadrágom, ráadásul a tér kellős közepére piszkitanak, miután fülsiketitő ugatásban törnek ki a gördeszkások láttán, hogy még az is odanézzen aki nem akar és szemléljék, ahogy eltakaritom a még meleg kutyaürüléket. spanyolból sem megy a rendhagyó igeragozás és nincs elég pénzem, hogy végigkóstoljam az összes tapast és sangriát. elegem van. de ma, a futás, a görkori és a jóga hatására megfordult a helyzet és végre hajlandó voltam felvenni a kapcsolatot az Udaipur-ban megismert barcelonai haverommal is, akivel ma este randizunk a Plaza de la Catalunia-n a Cafe Zurich előtt. éljen. Tatoska is túlélte a szembajt, bár még nincs vége a bulinak. vajon lecsuknak, ha kimúlik szegény? vagy csak vegyem a sátorfám és irány a tenger? hát szörnyű problémák ezek, ezért is döntöttem úgy, hogy kipróbálok néhány olcsó helyi cervezát, csak a filing kedvéért, igy mindjárt vidámabban ment a kutyaséta. hát igy kapcsolódik össze a kutyabaj, a macskajajjal. hahaha.
judyandindia 